Úgy láttam, viszonylag nagy sikert aratott az előző OFF-os témám, így arra gondoltam, hogy amíg egy-egy tetemesebb művet olvasok (most is egy fantasztikus NYT bestseller az) addig hozok nektek pár érdekességet; és addig sem maradtok olvasnivaló nélkül.
Engem mindig is érdekelt ez a Nobel-díj dolog, sokszor úgy érzem, hogy egyszer megkapom a Békedíjat - persze ez csak vicc, nem vagyok háborús hős, sem semmilyen aktivista. Bár az olvasást elég rendesen próbálom megszerettetni mindenkivel, szóval még bármi lehet ;)
Nos tegye fel a kezét, ki tudja ki volt Alfred Nobel? Ő volt az a tudós, aki szó szerint berobbant a köztudatba, merthogy ő találta fel a dinamitot. Na bumm. De hogy miként kötődik egy jeles irodalmár a dinamit feltalálójához? Úgy, hogy Nobel 1895-ös végrendeletében meghagyta, hogy vagyonának kamataiból évről-évre a kémia, a fizika, a fiziológia az orvostudomány és az irodalom legjobbjai, és az, aki hatalmas erőfeszítéseket tett a békéért egy díj erejéig (és az azzal járó közel 300 millió forintos adómentes összeg - igen, jó olvastátok) részesüljenek. Az irodalmi Nobelt kizárólag természetes személyek kaphatják meg, és nem egy termékeny életpályáért kapják pl., hanem egy konkrét teljesítményért jár; és csak akkor, míg az ember él, éppen ezért sokan lecsúsznak róla, annak ellenére, hogy megérdemelnék. A díjazottakról (a Békedíj kivételével) a Svéd Királyi Tudományos Akadémia tagjai döntenek - szintén Nobel végakarata szerint. Ahhoz, hogy irodalmi Nobelt kaphasson valaki, először is kell egy nagy bumm, valami óriási "gesztus" az emberiségnek; utána pedig az szükséges, hogy CIA-t is meghazudtoló titoktartás közepette pályatársak, egyetemi tanárok, akadémikusok, professzorok, szerzői szervezetek elnökei és a már Nobel-díj bírtokosok jelöljék erre a díjra. Ez mondjuk azért kellemetlen, mert ha az ember úgy érzi, ő a következő irodalmi Nobel várományosa, majd megkeresik, hogy ajánljon valakit, akkor hát ő már abban az évben tuti nem lesz, hiszen ki az, aki magát ajánlja...? A jelöléseket minden év február 1. napjáig le kell adni, ez a lista nagyjából 200 nevet tartalmaz. Ezt május végére leszűkítik durván 5-re, és novemberben hirdetik ki a győztest. Emiatt nagyon komoly titoktartási kötelezettség terheli 50 évig a bizottság tagjait és a jelölőket, meg persze a döntés meghozataláig keletkezett dokumentumokba sem lehet belepillantani.
Gondolom azt nem kell sokat ecsetelnem, hogy az irodalmi Nobel a legrangosabb és legmagasabb irodalmi kitüntetés, amit el lehet nyerni. Minden évben az az író kapja származási országától függetlenül "aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá" (részlet A. N. végrendeléből). Mivel ez egy rendkívül megfoghatatlan és szubjektív dolog, hogy kinek melyik a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú mű, ezért folyamatos kritikák érték a Svéd Királyi Akadémiai Társaság döntését. Éppen ezért 1901-ben komoly szabályrendszert fektettek le a Nobel-díj elnyerésének kritériumait illetően, ez alól nem képezett kivételt az irodalmi sem. Ezekből megtudhatjuk, hogy minden olyan mű is díjazható, ami nem baj, ha nem szépirodalmi, de formai és ábrázolási szempontból irodalmi értékkel bírnak; aztán díjazott lehet minden olyan író is, akinek a műve évekkel korábban született, de jelentősége az utóbbi években vált nyilvánvalóvá; ezen kívül lehetőség van posztumusz díjazásra abban az esetben, ha az írü meghal, mielőtt átvehette volna a díjat; két író között megosztható a kitüntetés és az is megeshet, hogy egy évben nem osztják ki. A jelölt írókat munkáikkal együtt egy úgynevezett Nobel Bizottság véleményezi szakmai szempontból. Persze ez egy rendkívül nehéz feladat, hiszen sokan sokféleképpen értelmezik magának a végrendeletnek a szövegét is, és persze az ideális is mindenkinek más, úgyhogy sok költő "esett el" úgymond eltérő világnézete vagy politikai hangvitele miatt. Ha végignézzük 1901-től a díjazottak listáját, egy "bestseller" listát is kapunk, hiszen minden korszaknak más-más volt az igénye: hol a népies költemények vitték a prímet, hol az egyszerű nyelvezetű, letisztult, politikamentes művek szerzői részesültek a kitüntetésben, manapság pedig a formabontó, szokatlan témájú és kidolgozású műveknek van nagy keletje. Ezen kívül fontos szempont az is a díj kiosztásakor, hogy az összeg segítséget nyújtson az írói életmű folytatásához és kiteljesítéséhez is. Az, hogy valaki irodalmi Nobelt nyer, az olyan, mintha felkerülne a világ legrangosabb "bestseller listájára" és általában ez az egekbe dobja az eladási rátákat; de van olyan író, aki ezután sem lett népszerű a hétköznapi olvasók körében. Persze rengeteg feladatot is von magával ez a díj, hiszen onnantól kezdve társadalmi és politikai események tömkelegén kell beszédet mondani, tanácsokat adni, előszavakat írni könyvekhez és órákat, előadásokat tartani. És arról nem is beszélve, hogy olyan nagy érdeklődés övezi a várományosok listáját, hogy sokan fogadásokat kötnek, akár a lóversenyek befutó lovaira. És a nagy érdeklődés rengeteg kritikát is szül, mert sokan részrehajlásnak tartják, hogy a díjazottak nagy százaléka a skandináv térségből származik; meg persze olyan kapta meg a díjat, aki nem szolgált rá és olyan nem kapta meg, akinek meg kellett volna. Ez egy olyan téma, amiben sosincs olyan döntés, ami mindenkinek megfelel.
Néhány "első" akkor az irodalmi Nobel-díj történetéből:
Selma Lagerhöf az első nő, aki megkapta (Nils Holgersson - még a mese zenéjétől is feláll a szőr a hátamon, nem az én világom)
Rudyard Kipling a legfiatalabb, aki megkapta, 42 évesen szintén, egy állati sztoriért (A dzsungel könyve)
Az első és egyetlen magyar, aki irodalmi Nobel-díjat vehetett át az nem más, mint Kertész Imre (Sorstalanság)
Bob Dylan az első, aki dalszövegéért kapta meg ezt a díjat (ennek a dalnak sajnos sehol sem jött szembe a címe, a gugli a barátotok)
Természetesen számos magyar tudós és az egy szem író is kapott Nobel-díjat, nekik emléket állít az ELTE Természettudományi Karának az aulája, a Tudósok Fala (West End City Center oldalában) és a Nagy Imre tér egyik emléktáblája - ha valakit nagyon felcsigázott volna a téma és elmerülne benne.
Egy kicsit gázos érdekesség, hogy idén nem fog senki irodalmi Nobel-díjjal a zsebében hazasétálni október elején, mert a Svéd Királyi Akadémia 18 tagú Tanácsának egyik tagja és annak férje botrányba keveredtek, kiderült, hogy a férfi nőket molesztált (és szexuális erőszak miatt börtönbüntetésre is ítélték) és ő volt az, aki mindig idő előtt kiszivárogtatta a díjazottak neveit. A felesége pedig feladatával összeegyeztethetelen vállalkozásban volt érdekelt. Mióta ez kitudódott, 8 tag, köztük az elnök is lemondott, valószínű, hogy ők is érintettek voltak, mert a rendőrség is nagyban nyomozni kezdett az ügyben. És míg ilyen kevesen vannak, meg hát a presztízsüket is eléggé megtépázta ez a balhé, addig nem tudnak döntést hozni, míg pozitív változás nem áll be testületben. Úgyhogy akinek most felkeltette az érdeklődését ez a kis összefoglaló, annak sajnos még kicsivel több, mint egy évet kell várnia, de akkor egyszerre két nevet is hallhat.
Remélem elnyerte tetszéseteket ez a néhány gondolat itt és úgy érzitek, hogy ezért már érdemes volt ma felkelni! :D Nemsokára újabb regénnyel érkezem, addig is szemezgessetek a már meglévők között kedvetekre! Ha van esetleg ötletetek témával vagy könyvvel kapcsolatban, ami érdekelne benneteket, ne habozzatok írni akár itt kommentben, vagy e-mailban, facebookon, bárhol.
