B. A. Paris: Összeomlás című regénye a krimi és a dráma egy igazán izgalmas elegye, bár erősen hajlik a pszichothriller műfaja felé, sőt, szerintem bátran kijelenthetem, hogy ez az. Fordulatos, izgalmas, és nem kis mértékben hat az ember pszichéjére (azért nagyon másképp, mint az Orwell regény) hiszen mindenkivel előfordult már, hogy elfelejt ezt-azt, de a történet főszereplőjénél bekövetkező feledékenység és depresszió meglehetősen nyomasztó érzéssel töltheti el az olvasót. Tartsatok velem és megtudjátok, milyen érzés a totális összeomlás...

B. A. Paris életéről olyan túl sok mindent nem találtam, az egyetlen oldal ami ezt taglalta, lengyel nyelvű volt, az meg annyira még nem megy. Amit ki tudtam silabizálni, hogy az író egy nő, bár stílusából és abból, hogy a főszereplő is nő, erre következtettem, de nem voltam benne biztos. Akárcsak J. K. Rowling, a fene sem tudta eldönteni, hogy férfi vagy nő. Szóval egy 60 éves írónőről van szó, aki Angliában született és ott is él. Goodreads Choice Awards díjra jelölték a Legjobb misztikus thriller kategóriában, a Zárt ajtók mögött című regényéért. Sajnos többet nem tudtam kideríteni, a könyvben sem volt semmi az írónő életéről. 

Szóval a történet E/1-ben íródott, a főszereplő egy Cassandra Andrews nevű nő, az életkorát nem említi, nekem legalábbis nem tűnt fel, de a barátnői mind a 40. születésnapjukat töltik be sorban, szóval gondolom, hogy ő is körülbelül ennyi idős lehet, vagy egy kicsit fiatalabb. Foglalkozását tekintve tanítónő, és férjével él egy angliai kis falu szélén egy erdő mellett. A regény kezdetén Cass a tanévzáró vacsoráról tart éppen hazafelé, férje pedig figyelmezteti, hogy az épp kitörni készülő viharban semmiféleképpen se menjen át a Blackwater Lane elnevezésű úton (az erdőn visz át) mert nagyon veszélyes. Ám Cass mégis azon megy haza, és az erdő közepén álló parkolóban egy autó mellett halad el, amiben egy nő ül. Cass segítene is meg nem is, hiszen sötét van, vihar van és egy erdőben vannak éjszaka, de mivel a nő semmi jelét nem adja, hogy szüksége lenne segítségre, elhajt. Másnap reggel a híradóban az a vezető hír, hogy ebben az erdőben a parkolóban meggyilkoltak egy fiatal nőt, és keresnek mindenkit, aki bármilyen információval tud szolgálni az üggyel kapcsolatban. Cass természetesen nem szól róla senkinek, a bűntudat pedig a halálba gyötri. Emellett persze retteg a gyilkostól is, hiszen 5 percre laknak a gyilkosság helyszínétől egy elhagyatott környéken. Rettegése tovább fokozódik, mikor névtelen hívásokkal kezdik zaklatni, a vonal túloldalán senki sem szól a telefonba, ám érzi, hogy van ott valaki. Férje türelmesen próbálja támogatni pánikrohamai közepette, de Cass őrült félelme és kétségbeesése egy idő után kezelhetetlenné válik: a gyilkos fegyvert látja a konyhában, és úgy érzi, figyelik folyamatosan. Ehhez mondanom sem kell, társul a rettegés a korai demenciától is, hiszen Cass édesanyját is ezzel diagnosztizálták, és a váratlanul megérkező csomagok, a hirtelen ismeretlenné váló készülékek, az elveszített autó és a riasztó kódjának állandó elfelejtése is abban erősítik meg, hogy ezt örökölte....

A főszereplő bűntudatát tetézi, hogy kiderül, ismerte a meggyilkolt nőt, bimbódzó barátság volt közöttük, és ő mégsem segített neki. Cass még az özvegy férjjel is felveszi a kapcsolatot, hogy segítsen enyhíteni a lelkét gúzsba kötő szorongáson, többször találkoznak is, de Cass csak a végén vall színt neki. Cass barátnője Rachel is támogatja mindenben őt, próbálja meggyőzni arról, hogy feledékenysége pusztán a gyilkosság okozta stressz következménye. Férje orvoshoz viszi Casst és gyógyszert kap, erős nyugtatókat, ezekkel vészeli át közel egy hónapig az egyedül töltött időt. Heteket tölt magán kívül, amikor a nyugtató hatása kimegy a rettegés és a bűntudat szinte az őrületbe kergeti ezt a fiatal nőt. Állapota hónapokon át romlik, már magát sem tudja szinte ellátni, tanítani sem akar visszamenni, és ez a helyzet mindaddig kitart, míg gyógyszertúladagolás miatt kórházba nem kerül....

Igazából nem nagyon akarok magából a regény tartalmából többet elmondani, mert meglehetősen csavaros a vége, bár én rengeteg Poirot történetet meg millió krimit olvastam már, szóval nagyjából a 30. oldal környékén levágtam, hogy mi történik, ettől függetlenül határozottan  élveztem, végigizgultam. Véleményem szerint az írónő elképesztően jól mutatja be, milyen ez a gyötrődő, rettegő, összezavarodott, széthullott élet, amit ez a fital nő átél, ha ő írta volna a Bűn és bűnhődés c. regényt, tuti jobban lekötött  volna. Nagyon jól fokozza az indulatokat és az eseményeket; és olyan lebilincselő ez az egész történet, hogy én kb. 4-5 nap alatt kiolvastam. Letehetetlen, de tényleg. Kicsit nehéz erről a kikészült állapotról olvasni, még inkább arról, hogy milyen könnyű ebbe belecsúszni. A végkifejlet pedig zseniális, tényleg csak azért tudtam már az elején kitalálni, mert a sok krimi olvasásától már magándetektív lehetnék, ettől függetlenül szuper könyv és nekem nagyon tetszett. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a thrillereket, az izgalmas könyveket, a pszichológiai témájú műveket és a gyilkossági sztorikat. Az írónő tényleg fantasztikusan írta meg ezt a sztorit, aki elolvassa, csak nyerhet vele. 

Jó olvasást kívánok! Köszönöm szépen volt kolléganőmnek a könyvajánlót, nagyon tetszett!