Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején című regénye az író egyik (méltán) leghíresebb műve. Aki olvasott már Márqueztől más műveket is (mondjuk a Száz év magányt) akkor az tudhatja, hogy ezek a történetek meglehetősen nagy terjedelműek, részletgazdagok, fantasztikusan kidolgozottak és rendkívül magával ragadóak. Nincs ez másképpen a Szerelem a kolera idején című művével sem, mely egy 53 éven, 7 hónapon és 11 napon át tartó szerelem (igen, jól olvastátok, nem gépeltem el) történetét meséli el.
Gabriel García Márquez 1927-ben született Aracataca-ban, egy kolumbiai településen. Magánéletének részletei közül néhány meg-megjelenik regényeiben, példának okául nagyapja ezredes volt a kolumbiai polgárháborúban (a Szerelem a kolera idején c. regény egy része is ebben az időszakban játszódik) és édesapja pedig úgynevezett "törvénytelen gyermek" volt, mely - majd a későbbiekben meglátjátok - szintén fontos motívum ebben a regényben. Feléségének már 13 éves korában örök hűséget fogadott, mely valóban a sírig kitartott. Pályafutását riporterként kezdte, eleinte csak Kolumbiában, majd világszerte tudósított. Később regényeket, novellákat kezdett el írni, leghíresebb regénye, a Száz év magány 1967-ben jelent meg. Három évvel az irodalmi Nobel-díj elnyerése után írta meg a Szerelem a kolera idején című művét, amely egyes források szerint szüleinek szerelméről szól. 2014-ben hunyt el Mexikóvárosban, egy felbecsülhetetlen értékű irodalmi hagyatékot hagyva maga után, melyek egytől-egyig remekműnek számítanak.
A Szerelem a kolera idején az egyik legmegragadóbb regény volt az elmúlt időszakban, amit olvastam. Ez nagy dolog, tekintve - ha elolvassátok, ti is érzékelni fogjátok - hogy semmi izgalom, akció, üldözés vagy csodás-mágikus esemény nem történik benne. A történet helyszíne egy, a Karibi-térségben elhelyezkedő kisváros, amely lakosainak a kedélyét két, egy napon beálló haláleset borzolja fel. Egy különc bevándorló öngyilkossága és egy neves orvos, Juvenal Urbino doktor baleseti halála pünkösdvasárnap esik meg. A helyi szokások szerint a 84 éves doktort még aznap eltemetik, felesége, a 74 éves Fermina Daza, pedig az utolsó vendégtől egy szerelmi vallomást kap.
Ezek után el sem tudtam képzelni, hogy mi fog történni a továbbiakban, de a történet 180 fokos fordulatot vett és visszaugrott az időben, hogy megismerjük egy kiolthatatlan szerelem történetét, melyet egy Florentino Ariza nevű (törvénytelen születésű - na ki emlékszik még, ki volt "törvénytelen gyermek" a fent leírtakban?) fiú táplál egy Fermina Daza nevű lány iránt. A szerelem a visszahúzódó, meglehetősen különc, koravén Florentino Ariza szívében akkor lobbant lángra, mikor a fiú postahivatali dolgozóként levélkézbesítés közben megpillantja a lányt hímzés közben. A két fiatal között természetesen kapcsolat kezdődik (szigorúan papíralapú - tuti egyébként, hogy a valóságban egész Kolumbia teljes lakossága nem bonoylított akkora postaforgalmat, mint ők ketten az egész regényben) melyet a lány apja ellenez, de ők mégis kitartanak és olyan elszántsággal és kitartással szeretik egymást, hogy én a 100. oldal környékén kezdtem el azon gondolkozni, hogyha ez a szerelem már most beteljesül, mi a csudáról fog szólni a maradék 300 oldal.
Az előzmények ismeretében nagyon nem tudtam hova rakni, hogy ki kivel van, azt hittem összekevertem a neveket, de aztán a történet kibonatakozott és számomra nyilvánvalóvá vált, hogy egy szerelmi háromszögről van szó, melyben egy büszke, makacs lány, Fermina Daza, egy neves orvos, Juvenal Urbino és a félszeg, költői lelkű, lángolóan szerelmes Florentino Ariza szerepelnek. Természetesen Florentino Ariza és Fermina Daza szerelme meghíúsul és a lány makacsságból feleségül megy Juvenal Urbino doktorhoz. Innentől kezdve kettéágazik a történet szála, hol Fermina Daza, hol pedig Florentino Ariza mindennapjairól olvashatunk, bepillantást nyerhetünk az 1887 és 1930 közötti Kolumbia világába is - annak polgárháborús és/vagy kolerás valóságában. Ahogy telik az idő, Florentino Ariza szerelme nem halványul, életének minden cselekedetét Fermina Daza iránti szerelme motiválja, merthogy szentül hiszi, hogy a lány egyszer az övé lesz. Mikor a doktor meghal, az asszony 74 éves, Florentino Ariza pedig 78, a férfi mégis ég a vágytól, hogy feleségül vehesse álmai asszonyát. Hogy ez a vágyálma beteljesül-e, megtudhatjátok, ha elolvassátok a könyvet!
Első olvasatra egy egészen szokványos, szinte már unalomasig ismételt szerelmi történetről van szó, de higgyétek el nekem, a legkevésbé sem. Szerintem a történet titka abban rejlik, hogy olyannyira beenged ennek a két (esetenként három) embernek az életébe, hogy szinte olyan, mintha olvasás közben velük lenne az olvasó, és csak várja, várja, hogy mi fog velük történni a következőkben. Én is alig vártam, hogy olvashassam, és persze reménykedtem, hogy a koleráról a legkevesebb szó fog esni a szereplőkkel kapcsolatban. (Úgy gondolom, hogy magáról a koleráról mindenki hallott már eleget, egy rendkívül undok betegség, a legtöbb esetben halálos kimenetelű és inkább ne is beszéljünk róla...)
Aki már olvasott Márqueztől, az tapasztalhatta, hogy az író meglehetősen naturalisztikusan ír le olyan, kissé tabunak számító, mégis hétköznapi dolgokat, mint a szexuális együttlét, a széklet- vagy éppen a vizeletürítési szokások. A Szerelem a kolera idején sem teljesen mentes ezektől a témáktól, mégis, valahogy sokkal diszkrétebben, lágyabban foglamaz ezekben a témákban. A regényben rengeteg szó esik a szexuális együttlétekről, melyek a szerelem természetes velejárói, mégis olyan finom erotikával, részletekbe nem menően lehetünk részesei ezeknek az eseményeknek.
Nekem személy szerint nagyon tetszett ez a könyv, a történet, a szereplők és az események igényesen, részletgazdagon kidolgozottak, a történet kellőképpen fenntartja az olvasó figyelmét, és ahol mégis úgy éreznénk, hogy laposodnának az események, ott humoros történésekkel vagy finom erotikával az író újra felkelti a figyelmet. A legkevésbé sem a gusztustalan, csöpögős romantika ez, hanem igazán szép, visszafogott szerelem, szeretőkkel, kalandokkal, fájdalommal, csalódással, hajóutakkal és szerelmeslevelekkel tarkítva. Én szívből ajánlom mindenkinek, egyrészt mert igazi klasszikus, szinte kötelező lenne mindenkinek olvasnia; másrészt aki olvasott már Márquezt, annak ez is nagyon fog tetszeni; harmadrészt pedig egy fantasztikus, érzelmeket kiváltó, magával ragadó, szép történet, ami mindenkinek az épülésére szolgál.
Jó olvasást kívánok!
