Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája cimű regénye egy valódi érzelmi hullámvasútra ülteti fel az olvasót. Humor, nosztalgia, hűség, szeretet és bánat, féltés és hála mind-mind megtalálhatóak benne, és mindezt áthatja az a talány, hogy vajon hová fog kikerekedni a történet. Ismerjétek meg Nanát, és gazdáját, Szatorut, akik keresztülutaznak Japánon, emlékeken, barátságokon, az életen. 

Hiro Arikawa egy középkorú japán írónő, aki leginkább a középiskolás/egyetemista korosztálynak, fiatal felnőtteknek szóló könyvsorozatokat ír. Ezek közül néhányért már díjakat is kapott, ezek közül kettőt pedig meg is filmesítettek. Az utazó macska krónikája című regényét 2017-ben adta ki, rögtön meghódította mind a japán, mind a nemzetközi bestseller listákat. Elég termékeny írónő, 14 év alatt 14 könyvet adott ki (mondjuk az általam ismertetett regény nem túl terjedelmes, ha mind ilyen kaliberű, akkor talán evett és aludt is ebben a 14 évben) és amennyire az angol szövegből kitűnő japán kifejezésekből ki tudtam venni, nagyon szeretik a munkáit. 

Ennek a könyvnek szerintem az a legnagyobb különlegessége, hogy egy macska szempontjából látjuk az egészet. Nem viccelek, a narrátor egy cica, aki egy ezüstszínű furgon tetején pihent előszeretettel, és akit idővel az autó tulajdonosa megszeretett és egy baleset után be is fogadott. A fiatal férfi neve nem más, mint Szatoru Mijawaki, aki elképesztő szeretettel fordul a cica felé - és hamarosan az is kiderül, hogy miért. A cica a Nana nevet kapja, annak ellenére, hogy nem túl fiús név, japánul hetet jelent, és a macsek farkának görbülete ihlette. Nana alapvetően egy kóbor macska volt, mégis, annyira szimpatikus neki Szatoru és a szeretet, amivel körülveszi, az igyekezet, hogy az állat szabadnak is érezhesse magát, hogy végül együtt maradnak. Néhány boldog év után Szatoru bevásárol és autóba ül Nanával, hogy meglátogassa néhány régi barátját. Az olvasó szép lassan elkezdi pedzegetni, hogy valami nem kerek, merthogy a fiatalember mindenképpen meg akar válni hőn szeretett kedvencétől, Nana pedig egyáltalán nem vevő erre. Ezért mindhárom gazda-jelölt esetében Nana (vagy a múlt eseményei) közbenjárásával nemleges lesz a válasz, Szatoru végül megtartja a cicát. Nagyon emberi történeteken és gyönyörű tájakon vágnak át autóval, és a régi barátokkal való találkozások alkalmával megismerhetjük Szatoru szomorú múltját (és csodálkozhatunk azon, hogy ennek ellenére ilyen derűs és barátságos mindenkivel) és azt, hogy tudtunkon kívül milyen nagy hatással - legyen szó pozitív vagy negatív hatásról - vagyunk embertársaink életére. Ahogy fogynak az oldalak, úgy válik egyre világosabbá, hogy mi az oka annak, hogy Szatoru gazdát keres Nanának - nektek pedig nincs más dolgotok, mint elolvasni a könyvet, hogy fény derüljön a titokra!

Elárulom nektek, hogy kicsit félve álltam neki ennek a regénynek, mert akik korábban olvasták, mind nagyon szomorúnak, meghatónak és szívfacsarónak írták le (ez a szó egyébként a borítón is szerepel) és az ilyen jellegű könyvekhez nekem külön hangulat kell. Mikor úgy éreztem, hogy na ez az, és elkezdtem olvasni, nagyon meglepődtem, mert egy könnyed, humoros hangvitelű narrációval egy macska szemén át láthattam a világot. Persze a barátoknál tett látogatások során felmerült emlékek, nosztalgikus képek közül a nagy részük nem volt túl boldog, még ott is sokszor mosolyogtam magamban, mert ez a macsek nagy mókamester tud lenni. A vége valóban elgondolkodtató, szomorú is, de szerintem az csak egy adalék, egy megkoronázása annak a mondanivalónak, hogy "nem az út számít, hanem akivel megteszed" (ez a könyv alcíme is egyben). És számomra van valami egyszerű, de mégis olyan ütős vonatkozása ezeknek a japán gondolatoknak, ami szerintem ennek a népnek a sajátja. Valahogy ők annyira másként tudják felfogni a világ dolgait, és nekem ez nagyon tetszik. Van jópár hasonló bölcsesség elrejtve a sorok között, és ha figyelmesen olvassuk, ezek a mieink is lehetnek. Én szívből ajánlom mindenkinek, biztos vagyok benne, hogy aki elolvassa, az gazdagabb lesz. Ha mással nem is, a vággyal, hogy kell neki egy cica. 

Jó olvasást kívánok!